Példaképeket állítani

Vujity Tvrtko emlékezetes estével gazdagította a Pannon Egyetem és Veszprém polgárait feburár 26-án. Félezres tömeg előtt mesélt olykor szívbemarkoló, máskor megdöbbentő angyali és pokoli történeteket.
Nem csak a személyes találkozó alkalmával, hanem az előadásán is éreztem a belőle áradó közvetlenséget, a végtelen egyszerűséget és őszinteséget. A közönségtalálkozó előtt beszélgettem vele munkájáról, és mesélt jövőbeni terveiről is.

– Több könyved is megjelent már az utazásaidról. Főleg milyen történetekről számolsz be ezekben?
– Hétköznapi hősökről, igazi példaképekről, olyan emberekről, akikről büszkén tudok mesélni a gyermekeimnek úgy, hogy számukra is példaképpé váljanak. „Kamu celebek” kíméljenek, azaz olyan emberek, akikről azt se tudjuk, mit dolgoznak, csak nagyon híresek. Igazi, hétköznapi, magyar hősöket, példaképeket akarok állítani az emberek elé.

– Szerinted a könyvekre, a riportfilmekre vagy a közönségtalálkozókra fogékony leginkább a közönség?
– Mindegyik más műfaj. Ha a tökfőzeléket és a rántott sajtot is szereted, nem tudod megmondani, melyik a jobb. Kinek ez, kinek az. Nem akarok álszerény lenni, de zsúfolásig tele van a terem, úgyhogy bizonyára valamire kíváncsiak. Két lehetőség van: hazamegy félezer ember iszonyatosan csalódottan, vagy boldogok lesznek. Én azért vagyok itt, hogy ez utóbbi történjen meg.

– Miért tartod fontosnak, hogy a világ ezen elzárt és katasztrófa sújtotta területeit bemutasd az embereknek?
– Azért, mert a pokol mélyén dolgoznak az igazi angyalok, az igazi hősök és példaképek.

– Mi a sikered titka, mitől vagy jó riporter?
– Az, hogy én jó vagyok, az egy szubjektív dolog. Ha most kinézünk a terembe, akkor igencsak jó vagyok. (nevet) Nincsen titkom. Engem bárki átölelhet, én mindenkinek adok autogramot, velem bárki fotózkodhat. Megközelíthető ember vagyok, nincs sztárallűröm. Két kérésem van: legyen mentes ásványvíz és Colombo közben senki se zavarjon. Ezek ilyen egyszerű dolgok szerintem.

– Mindig is motivációt éreztél ahhoz, hogy ezzel a szakmával foglalkozz?
– Nem. Szénbányász akartam lenni, mint az apukám. De bezárták a szénbányákat.

– Vannak-e újabb céljaid a jövőre?
– Az előadás előtt beszélgetünk, úgyhogy itt egy darab tervem van: ez az ötszáz ember boldogan és elégedetten menjen haza. Minden este csúcstámadás, én minden este fel akarok menni a Himalája tetejére. Nem kell, hogy érdekeljen téged, hogy én milyen jó voltam és milyen jó leszek. Ezek az emberek erre az estére váltottak jegyet. Ha holnap reggel megkérdezed, hogy mi a célom, akkor azt mondom: nagyon jó műsort szeretnék csinálni a hétvégére, hogy odategyük magunkat a Tvrutko szerint a világ című új műsorral kapcsolatban. Ha megkérdezed, hogy év végén mi a célom: egy nagyon jó könyvet szeretnék csinálni. A cél maga az, hogy szeretnék közel kerülni az emberekhez. Most éppen egy hatvanezres városban vagyunk, ahol itt van ötszáz ember. Ebből úgy néz ki, ma este ez sikerül. Célom, hogy bebizonyítsam, nem nekünk a legrosszabb a világon.

Klózer Kitti
Fotó: R. T.